A mai bejegyzése gondolom sokaknak a havazással lesz tele. Mi is arra ébredtünk, hogy mindent belepett a sűrű hó. Csodaszép volt. Vastag hósuba alatt az ágak.
Úgyhogy gyors reggeli és ebédkészítés után irány a botanikus kert, ahol minden évszakban naccerűt lehet sétálni. Szánkót is vittünk, de leginkább csak a hátizsákot húztuk rajta, mert sem hóangyalt, sem hóembert nem lehet szánkón ülve csinálni. :-)
Én is próbálkoztam egy pici hóemberrel - szerintem szép lett -, de férjuram élete első hóemberének elkészülte után úgy döntöttem, hogy bemutatásra csak az övé kerül. :-)
Aztán ebéd után szintén elindultunk havas sétára. A közeli park most szoborparkká avandzsált, annyi hóember volt.
Imádom a havat, a hóesést. És nem csak most, hogy szánkóval és gyalogosan közlekedek. Amikor nap, mint nap hosszú kilométereket tettem meg autóval, akkor is imádtam a csillogást, nehéz helyzetekben a küzdelmet, az odafigyelés fontosságát.
És akkor sem, most sem értem az emberek türelmetlenségét, hogy lelassul a közlekedés, hol vannak a hókotrók, hideg van, latyak, stb... Tél van, kéremszépen! A fák téli álmot alszanak, a rovarok kéreg alá bújnak, minden alszik, de legalábbis lelassul. Nekünk is azt kéne tenni. Nem rohanni - és akkor nem zavarna, hogy lassabban haladhatunk csak.
Akinek gyereke van, annak meg imádnia kell a telet! A karácsony miatt, a hó miatt, a szánkózás miatt. Annyi csillogás van a télben: a gyertyák, a hópelyhek, a gyermektekintetek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése