Bencének

A mai bejegyzést a férjem szülinapi tortájának akartam szentelni, ami gesztenyés krémmel és tejszín burkolattal készült és nagyon finom lett. De aztán reggel a rádióban hallottam egy hírt, hogy egy újszülöttet hagytak pulóverbe bugyolálva a Bethesda gyermekkórház ajtajában. És ma elég sokszor kavarogtak a gondolataim ennél a kisfiúnál.

Merthogy kisfiú, akit az ajtónál hagytak és a hírek szerint az ügyeletes orvos után, a Bence nevet kapta. (Megnéztem, a Bence latin eredetű név, és győztest jelent.)
Szerencsére egészséges.

Nem tudom, ki mit gondol erről. Milyen anyának tartja - anyának tartja-e egyáltalán, aki ilyet tesz a gyermekével. Hogy elhagyja. Hogy kiteszi egy kórház lépcsőjére.
Ítélkezni persze senkinek nincs joga. Pláne úgy nem, hogy nem ismeri a szülőanyát, annak körülményeit. Sokan vádolják és sötét börtöncellát szánnának neki. Merthogy büntényt követett el. Ha a kijelölt kórházak bárki számára elérhető inkubátorainak egyikébe helyezte volna el a csecsemőt, nem lenne bűntény. Hiszen így bárki lemondhat a nemkívánatos gyermekéről.
Én azt gondolom, hogy így, a körülmények ismerete nélkül, nagyon sajnálom azt a nőt, aki ezt tenni kényszerült. Mert ugyan borzasztó dolog elhagyni egy gyereket - nem is örökbe adni, hanem egyszerűen kitenni valahová, ahol megfagyhat, megfázhat, bármi baj érheti, minek következtében gyorsan be is fejeződik az a csöppnyi kis élet, ami éppen csak elkezdődött. De azért abban, hogy nem akárhol hagyta, hanem egy kórház előtt, abban mégiscsak van valami gondoskodás. És biztosan nagyon félt, fél, hogy ilyet kellett tennie. Hogy nem tudta vállalni. Hogy nem merte vállalni. Ki tudja, ki elől kellett titkolnia, hogy várandós, hogy szülni fog? Ki tudja, hogy mennyire fiatal még? Vagy éppen hány éhes gyermeke van már otthon? Én sajnálom.

Hogy miért nem oda vitte, ahol inkubátor is van? Biztos, hogy mindenki tud erről a "lehetőségről". Sokszor mondjuk, hogy ez a 21. század. De hát azt is tudjuk, hogy ebben a 21. században épülnek 160 emeletnyi felhőkarcolók Dubaiban, hogy hirdessék a gazdagságot, míg ugyanebben a 21. században még mindig halnak meg gyerekek, mert az anyjuk nem tudja táplálni őket, mert nincs élelem, így az anyának teje sincs, és még Etiópiáig sem kell menni, mert Magyarországon is vannak még mindig analfabéták is, meg gyerekek, akik hetekig nem esznek húst...
Nem tudhatom, hogy miről tudott az a nő, de úgy gondolom, hogy nagy kétségbeesésében tette ezt. Én sajnálom.

És nagyon sajnálom Bencét, mert ettől nehezebb életkezdést elképzelni sem tudok. Megszülettem, de nem kellettem... Minek születtem? Ezt feldolgozni?! Drága Bence! Kívánom, hogy ha a nagy kilátástalanságban mégiscsak rád mosolygott a szerencse, és életben maradtál, legyen nagyon szép, nagyon boldog életed! Sikerüljön megalapoznod a jövődet, hogy értékes ember lehess! Kívánom, hogy sok gyerek legyen körülötted, akiknek átadhatod az élet szeretét, szépségét! Legyél győztes, kicsi Bence! Isten éltessen!