Úgy gondolom, hogy ez lesz az idei utolsó bejegyzés. Szép év volt - ha már beszélhetek róla így múltidőben. Talán - nem, egészen biztos! - a legszebb az életemben. Mert talán legszebbnek azt kéne mondani, amikor gyermekem született, de ez az év, amit elejétől a végéig már, mint anyuka töltöttem, azt hiszem, még szebb volt. Az idén tanultam meg anyuka lenni. Bár lehet, erről egy év múlva más lesz a véleményem. Eddig legalábbis mindig rácáfoltam magamra, hogy utólag mindig okosabb/tapasztaltabb voltam e téren, de azért mégiscsak ebben az évben éreztem azt, hogy kicsit kisimultabb, kevésbé aggódós, rutinosabb vagyok. Persze ez majd még nyilván javul, fejlődik, de azért mégiscsak kijelentem, hogy ez az év az, amikor az anyukává nevelésem kezdődik. Merthogy a gyerek többet nevel rajtunk, mint fordítva, ezt egyre jobban látom. Persze próbálkozok. :-) De hogy miért ebben az évben nevelődtem?
Azt gondolom ugyanis, hogy a születéskor annyira sokat nevelni még nem lehet, bármennyire is divatos most ezt hangoztatni. Hogy talán már az anyaméhben elkezdődhet a nevelés. Ezt én másként látom.
Amíg egy test, egy lélek vagyok a gyermekemmel,nyugalmat, odafigyelést biztosíthatok neki - a szükséges tápanyagokon, stb. kívül természetesen. Megszületése után is érzelmi biztonságot, nyugalmat adhatok és figyelhetem, figyelhetem erősen a bontakozó kis jellemét, hogy majd amikor az értelme kezd csillogni a kis szemeiben, aszerint próbáljam formálgatni, helyes irányba terelgetni. Mert az elején a fizikai szükségletek kielégítése és a nyugalom, a szeretet elég. Egy egészséges gyermeknél mindenképpen. Lehet itt olvasgatni mindenfélét, szuperokoséletrevaló gyerekekről - én is megtettem -, de azt gondolom, hogy az elején (is) hülyeség ezeknek bedőlni. Nem gondolom, hogy csődöt mondok a nevelés terén, amiért hagyom velünk aludni az ágyban a gyereket, ha azt látom, hogy ez neki jó. Nem gondolom, hogy ettől majd később nevelési problémáink lennének emiatt.
Hát az én évem erről szólt: nevelés kezdetéről. Volt persze sok - szerintem magasröptű :-) - gondolatom még, de ki emlékszik már azokra!? És azért valljuk be, figyelmem és elmélkedéseim nagyrészt mégiscsak egy majd' 90 cm-s csöppség körül forognak.
Szép év volt.
A legszebbek egyike.
Ilyeneket kívánok még magamnak.

Mindenki másnak egészséget, szeretetet, békességet, nyugalmat, biztonságot!