Vajon milyen érzés a 2. névnapot ünnepelni? Nem emlékszem. És azt hiszem senki más sem, hogy el tudná mesélni. De ahogy reggel a kislányom arcát elnéztem, amikor felköszöntöttem, azt hiszem, jó érzések lehetnek az emberben. :-)
Igazság szerint már éjszaka, alig néhány perccel éjfél után felköszöntöttem. Ekkor ugyanis odakéreckedett az ágyunkba, próbáltam álomba simogatni és megláttam, hogy hány óra. Úgyhogy hallkan suttogtam neki, hogy "ma már holnap van, boldog névnapot, Kiscicám!". Nagyon édesen mosolygott. De honnan tudja egy ilyen pici lány, hogy ez mit jelent?
De talán nem is ez a lényeg. Vendégeink is voltak, gratuláló telefonjaink is szép számmal. És ez nagyon jó érzés. Hogy ennyien vannak, akik szeretik ezt a pici lányt, akik odafigyelnek rá. Hogy jó embereket rakott körénk a sors. Hogy jó emberekkel barátkozunk. Nekem ezek nagyon fontos dolgok. Szeretném, ha a kislányunk is ilyen értékeket vallana magáénak, örülnék, ha ilyen embereket látna maga körül akkor is, amikor velem majd dacolni akar és nem akarja elfogadni az útmutatásaimat.
Lehet, hogy ez önös érdek, de ilyen szempontok is vezérelnek, amikor azon gondolkodom, hogy kivel is barátkozzak. :-)
És azt hiszem, jól haladok. Karácsonyra minden ajándék beszerezve, elkészítve. Talán néhány este lesz időm egy kicsit többet olvasni. Hátha kapok néhány könyvet karácsonyra és az ünnep utáni napok már azokra kellenek. :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése