Hosszú szünet

Jájjjj, de lusta vagyok!?
Annyi minden történt - vagy nem történt, annyi mindenről kellett volna írnom, mégsem tettem. Miért ennyire nehéz ez a minden szerepkörnek való megfelelés. Mint anyuka és mint háziasszony illetve feleség, estére már úgy lefáradok, hogy magamra, mint nőre, igazán kevés idő jut, ha egyáltalán. Ennyi a panasz.

Az lila pulcsival beégtem. De nagyon. Egészen jó lett volna, ha el nem rontom a gombolópántot. Vissza akartam bontani, de nem ment csak úgy. Ollóval kellett egy helyütt nekiesni és naná, hogy belevágtam rossz helyen. És mivel a fonal ilyen kis pókos-göbös, kizárt dolog visszaszedni a szemeket. De még bontani is nehéz. Úgyhogy hozzá sem fogtam - türelem híján. De nem adom fel, meg fogom csinálni.
Most egy sálba fogtam. Csomagos akciósan 3 gombócot kötőtűvel adtak egy sálhoz. Egy gombós ki is ad majd' 10 cm hosszúságot. Szóval ebből, így, ilyen formában sál nem lesz.

Amit még meg kell jegyezzek a történelemnek, az a Charlotte tortám elkészülte, amivel már évek óta kacérkodok. Úgy gondoltam, hogy az idei szülinapomra összegyűlő baráti sereglet megérdemli, hogy most próbáljam meg. Hát mit mondjak, nagy sikere lett. Mutatós persze, ahogy a receptkönyvben is szerepelt és nagyon finom is. Fotó nem készült, mert nem vagyok egy nagy fényképész. Kicsit kellett csak módosítani a recepten, mert persze ez is úgy volt megadva, hogy a leírás alapján véletlenül sem jön ki a képen látható forma. De megoldottam.

A tervezett tavaszi nagytakarítással ügyes voltam, húsvétra végeztem. Azután egy hetet anyunál vixoltam, úgyhogy most kipurcanva hagytam telni a hetet. De a jövő héten neki kéne állni a tervezett ablak-ajtó festésnek is, hogy sor kerülhessen a tapétázásra is. Nnna, ettől kicsit félek, hogy gyerek mellett hogy fogunk tudni dolgozni is, meg a cuccokat biztonságban tudni... de majdcsak megoldjuk valahogy.

Kénytelen leszek beíratkozni a könyvtárba, mert a Háború és békét egyik ismerősnél sem találom, márpedig el akarom olvasni. A nyáron. Későbbre terveztem a könyvtárat, mert van még itthon pár elolvasatlan könyv, de valahogy most szomjazom az orosz irodalomra.
Az út c. könyv.... hát az nagyon tetszett. Letehetetlen. Nem egy rózsaillatú, ahogyan azt ígérték is, de nagyszerű. Biztos, hogy nem csak egyszer fogom még elolvasni.

Ma tudtam meg, hogy elhunyt Popper Péter. Sokat adott nekünk. Nyugodjék békében!